Sok újat nem tudtunk meg, de legalább volt másfél óra, amikor tényleg a gyerekről volt szó, az erősségeiről, és a hátrányairól.

Úgy néz ki, megint túlparáztam a dolgot, a leányzó fejlődik szépen, azokon a területeken is (rajz, finommozgások), ahol szükség van a külön odafigyelésre.

Megbeszéltük, hogy milyen gyakorlatokat végezzünk itthon gyakrabban, nem hinném, hogy Lucinak ezzel gondja lenne, nem is értem, amikor azt mondják, hogy az oviban nehezen motiválható a feladatok elvégzésére.