2010.04.05. 19:23
Húsvét
Régen a húsvét nálunk úgy nézett ki, hogy anya a végkimerülésig főzött, műapám már reggel hétre berúgott ahogy a tehetségétől telt, mi meg glédában álltunk, mert jöttek a rokonok, ismerősök. És mindenki kurvára utálta az egészet.
Amint elég idős lettem hozzá, hogy szabadon döntsek, a húsvétból a vasárnap lett a családi ünnep, hétfőn, mire a vad piálás elkezdődött, elhúztam a barátaimmal kirándulni.
Amióta én vagyok anya, a húsvét folyamatosan alakul ki, évről-évre adódnak elemek, amik szép lassan hagyománnyá nemesülnek.
Már két héttel előbb kezdődik a lakásdíszítés, tojásfestés gyerek-módra (anya hörögve fújja ki a tojásokat, hogy ne kelljen a záptojásokat őrizgetni), ami nyilván ötször annyi ideig tart, mintha magam csinálnám (bár persze egyedül eszembe se jutna).
Idén sikerült egy új hagyományt bevezetni: elaludtam éjjel, amíg a sonka főtt. Reggel full pánikban ébredtem, jézus, leég a lakás. De - tekintve, hogy az éjjeli alvás négy órásra sikeredett - szerencsére azon kívül, hogy a sonka durván puha lett (és így jelentősen megnehezítette a dolgomat, amikor ki akartam venni a fazékból), más baj nem történt.
Szokás szerint elúsztunk az idővel: a kezdeti tervekből, hogy szombaton megyünk apuhoz, elég gyorsan vasárnap reggel lett, majd a Forma1 miatt vasárnap dél. Még jó, hogy odafönn ismernek már minket és az eső csak mára érkezett meg.
Ezzel együtt az idei ünnep lényegesen jobb lett, mint az utóbbi időben bármelyik: az idő jó volt, Pipi lelkesen keresgélte és gyűjtögette a hátsó kertben elrejtett édesség-hegyeket, játszott a kutyával, és totálisan széthajszolta magát mire este tíz után hazaestünk. Apunak ízlett a sonka, egész családszerűek voltunk, ahogy körbe ültük a hagyományos sonka-főtt tojás-friss zöldségek szentháromságot, és mindenki boldog volt.
Ma pedig, ki tudja meddig még, fogalmam sincs, hogy a mai gyerekek mennyire járnak locsolni és hasonlók, a lehetőségekhez képest nyugiban voltunk itthon, egy kis esti hajcihőt kivéve békében. Ahogy azt az én fogalmaim szerint kell.
Szólj hozzá!
Címkék: család én ünnep
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.