Pipi 6 éves.

Volt szülinapi buli, ünneplés, kiskirálylány, minden.

Egyik szülinapi ajándék a hatéves oltás, melyhez járult még egy ellenőrzés a védőnőtől. (Zárójelben: a gyerek hős volt, meg se nyikkant, habár látszott az arcán, hogy nem érti, miért négyen fogják le... ezt mondjuk én se értettem...)

A védőnővel pedig szóba került a beiskolázás, illetve az óvoda inkompetenciája.

Az történt, hogy az óvónő jelezte, hogy - mivel az óvodában csak vegyes csoportok vannak - jövőre jó lenne, ha gondoskodnék a gyereknek egy iskola-előkészítőről, mert a két darab maradó "nagycsoportos"-nak nyilván nem túl szerencsés 20 háromévessel egy évet eltölteni az iskolakezdés előtt.

Már ettől az agyamba tolult a vér, de végül is várható volt, miért pont ezt tudnák a helyén kezelni, mikor semmi más sincs rendben.
Kiderült viszont, hogy itt a telepen a három (kettőésfél) működő ovi közül mi pont nem a saját körzetesbe járunk, amihez mi tartoznánk az pont a legjobb(nak látszik).
Naivan gondoltam, hogy akkor hazafelé beugrunk, beszélek a vezetőnővel, nyilván ő is meg fogja érteni, hogy aggaszt a gyerek sorsa, biztos segítőkész lesz. 

Hát lószart, mama.

Flegmán közölte, hogy sajnos nem tud segíteni, nem számít, hogy ők kötelesek lennének a tanköteles gyereket felvenni, tele vannak.
Nincs ezzel gond, csak arra nem számított, hogy én ennél azért gyakorlatiasabban fogom fel a dolgokat, és ha kell, megmozgatok minden követ.

Beszéltem a védőnővel újra, aki nem nagyon volt meglepve a dolgok alakulásán: "Hát igen, ez jellemző Mucikára"... majd halkan tanácsolta, hogy esetleg az önkormányzat tud segíteni...

Itthonról felhívtam az önkormányzat oktatási osztályát, hogy megtudjam milyen jogaim és kötelezettségeim vannak a témához kapcsolódóan. Nagyon kedves volt az ügyintéző, értetlenkedett egy sort a jelenlegi és a várható ovin is, bár kétlem, hogy nagyon meglepte a kialakult szituáció. Elmesélte, hogy nincs gond, májusban adjuk be a jelentkezési lapot, mintha mi sem történt volna, majd ha a vezetőnő esetleg elutasítja, fellebbezzek (vagymi) az önkormányzathoz, ők majd hivatalból megsemmisítik az elutasító határozatot, és kötelezik a óvodát, hogy felvegye a gyereket.

Ez nem hangzik rosszul, mindössze amiatt van bennem egy fura kis hang, mert nagyon nem szeretném, ha a gyerek inná meg bármilyen szinten a levét anyu keménykedésének. Ugyanakkor, ha nem csinálok semmit, a jelenlegi helyen gyenge kezdés után erős visszaesés várható, ez nyilván nem hiányzik sem a gyereknek, sem nekem iskolakezdés előtt...

Minden mindegy már alapon, felhívtam a jelenlegi ovi vezetőnőjét (hogy mennyire női szakma ez), és elregéltem neki is a fájdalmamat. Nagy meglepetésemre ő viszont teljesen pozitívan viszonyult a problémához: elismerte, hogy ez nem lenne jó senkinek, és megígérte, hogy ha mást nem is tud, de a csoportokat mindenképpen átrendezi tavasszal, hogy picit próbáljon javítani az áldatlan állapotokon.

Plusz adalék, hogy a gyerek nyilván nem nagyon rajong az ötletért, hogy másik oviba járjon (nem mintha mostanra nem ismerné szinte az összes környékbeli sarjat), bár neki csak egy negyednyi szavazati joga van a dologban nyilván.

Most fő a fejem, a "leendő" ovinkban szemmel láthatóan - a mai viszonyokhoz képest - van pénz, nem düledezik, és van egy speciális programjuk is, viszont új környezet, új szokások, fogalmam sincs, hogy mivel teszek jót a gyereknek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.