Hétfő: próbálom kiheverni a hétvégét.

Szombaton az előre jelzettnek megfelelően átjöttek a lányok. Akkor még senki sem sejtette, mekkora őrületbe fog torkollni a nap, és estére elhasználtabb leszek, mint egy nyilvános vécé felmosórongya.
Kezdődött, hogy a csajok hárman már picit többen vannak, mint a kezelhető mennyiség: kettő még szépen ellenne a lehetőségekhez képest, de ha hárman vannak, valakit mindig gyötörni kell ("anya, a Tamara elvette azt", "Barbi, hogy van anya?", "Barbi, szólj Szonjára, hogy most már adja ide"), rémálom.
Én közben főztem, mostam, kezükbe adtam játékot, ott voltam mindenütt. Mint később kiderült, ez korántsem volt elég.
Ebéd után jó sokkal megjött Béka, lementünk negyed órára (de tényleg) a játszótérre. És amikor felmentünk, jött a feketeleves.
Részben mi voltunk a hülyék, a lányokon látszott, hogy fáradtak már - bár azt hiszem itt sokkal mélyebben gyökereznek a problémák.
Eltűntek a csajok fél órára a gyerekszobában, és bazmeg, mindhárman levágott (pontosabban "belenyírott") hajjal bukkantak elő.

Nyilván lett ebből világraszóló felfordulás, nem mintha utólag bármit is tudtunk volna tenni... Engem az készített ki, hogy a két vendég gyerek kiöregedett matrózokat megszégyenítő rutinnal hazudott. Habozás és gondolkodás nélkül, szinkronban. Odáig fajult a dolog, hogy mire hazaértek (előtte kidühöngtük magunkat hárman felnőttek) az sült ki a dologból, hogy az én lányom ötlete volt, hogy ők fodrászosat játsszanak.

A dolgo pikantériája az, hogy a sarjam ollót csak felszólításra vesz a kezébe, mert (még) béna, és azonnal elmegy az önbizalma. Ráadásul még soha nem kaptam hazugságon, erre kényes vagyok. Nem hasítok szíjat a hátából, nem kell vacsora nélkül lefeküdnie, de az igazmondásra kényes vagyok.
Tehát Pipi nem hazudik. De a másik kettő.. hát nem tudom.

És ez még csak egy része a dolognak. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire eltérően viselkednek a nagyjából egykorú lányok. Nyilván az otthonról hozottak, nem tudják még mértéktartással kezelni azt, hogy nálunk adott esetben lazábbak a körülmények, mint náluk. Vagy nemtudom. Mindenesetre - miután Pipi tudomásul vette, hogy most néhány évig várnia kell, mire megint mindenhol egyforma lesz a haja - levontam a következtetést: egyelőre nem szeretném újból vendégül látni őket. Majd találkoznak nyilvános helyen... vagy mi megyünk hozzájuk, és visszakapják :)

Ehhez képest a vasárnap maga volt a mennyország: azon túl, hogy próbáltuk eltakarítani a szombati romokat, csak szavazni kellett elvonulni. Délelőtt az idő is szép volt, egy óra alatt szavazással, utána fagyizással pont végeztünk.

Magát a szavazást, a végeredményt, illetve a körülötte felcsapó amatőr szarakodást (ld. OVB impotencia) nem elemezném ki, megtették sokan mások előttem. De azért várható volt valami ilyesmi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.